Döbrököz (Werbőczy-vár)

A honfoglalás után királyi bírtok volt, majd a Dárói családé lett. Az első földvárat valószínűleg Apor, vagy a velük rokonságban álló Szák nemzetség építette, amelyet később IV. Béla rendelkezése nyomán építették át kővárrá.
A kővár létezését egy 1309-ben kelt hivatalos oklevél bizonyítja. Az oklevél az Anjou-kori oklevéltár I. kötetének 183. oldalán található. Tartalma: a somogyvári konvent oklevéllel igazolja, hogy özvegy Dárói Salamonné és Anna nevű leánya birtokaik egy részét, köztük egy Deseda nevű települést elzálogosított Kőszegi III. Henrik szlavón bánnak, aki az ügy lebonyolításával a döbröközi várnagyot András fia Mihályt bízta meg. Ezek szerint Döbrököz akkor már Kőszegi III. Henrik tulajdonában volt, de arról nincs adat, hogy mikor, kitől szerezte meg. A döbröközi kővár építésének ideje ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy 1309 előtt történt, ami megerősíti azt a feltevést, hogy a várat a tatárjárás után IV. Béla rendeletére építették a XIII. század végén talán a Kőszegiek.
A területet Kőszegi III. Henriktől az 1308-1318 között tolnai és somogyi főispán Kőszegi János örökölte. Károly Róbert miután 1319-ben leverte a lázongó Kőszegieket Zalafőnél, birtokaik egy részétől megfosztotta őket, így lett Döbrököz vára is királyi birtok. Károly Róberttől a Szalók nembeli Varsayak és Himfyek, fele-fele arányban, királyi adományként kapták meg Döbrököz várát.
Gizella királynéval érkezett az országba a Laczk nemzetség. Kerekegyházi I. Laczk, akinek 7 fia született, nagy karriert futott be Károly Róbert udvarában. 1323-ban már az ország főurai között szerepelt, családja 7 várat és 250 települést birtokolt. Második fia, Laczkfy I. András birtokolta Döbröközt, aki Andreas de Debregezth formában használta a döbröközi előnevet. Az utolsó Döbröközt birtokló Laczkfy az 1399-ben elhunyt Döbröközi Laczkfy II. András volt, aki hűtlenség vádja miatt elvesztette birtokait, így Döbrököz 1397-ben királyi birtok lett.
Albert király 1438-ban a Héder nembéli Tamás (Vajdafi) Henriknek adományozta. 1441-ben I. Ulászló király valószínűleg fele részben Rozgonyi Simonnak és Jánosnak adta, mert a fele a Tamásiak kezén maradt. 1443-ban Tamási (Vajdafi) Henrik örökösödési szerződést kötött Hédervári családdal, akik megörökölték birtokait.
1444-1447 között és 1468-ban a Rozgonyiak magukénak mondták a várat. 1445-ben tiltakoztak az ellen, hogy a várat Újlaki Miklós erőszakkal elfoglalta és az országnagyok rendelkezéseire sem hajlandó azt visszaadni. 1446-ban a vár egyik birtokosa a Szerecsen család lett. A Szerecsen család utolsó tagja, Szerecsen János tolnai főispán halála után, özvegye, Szekcsői Herceg Katalin Werbőczy Istvánhoz ment feleségül, aki így 1532-től a vár birtokosa lett. Azóta a várat Werbőczy várnak emlegetik.
A Magyarország nádorává megválasztott, ám a vagyonától később megfosztott Werbőczyt a budai várat 1541-ben elfoglaló törökök a magyarok főbírájává nevezték ki. Azonban békétlenségével, veszekedéseivel a szultán haragját vonta a fejére, ezért 1541-ben Budán, 83 éves korában a "tiszteletére" rendezett lakomán, megmérgezték.
Werbőczy István halála után fia, Imre komoly sereget toborzott, mellyel 1542-ben legyőzte Kászon bég csapatát. Tinódi Lantos Sebestyén 1542-ben Döbröközön írta meg a kozári ütközet történetét, ahol Werbőczy Imre győzelmet aratott Kászon bég seregei fölött. Döbrököz ekkor végvárként a török elleni harcok egyik legjelentősebb dunántúli központja volt.
A XVI. században a várban 800 katona szolgált, ami a szomszédos Dombó váránál is jelentősebb erődítményre utal. I. Szulejmán szultán 1543-as török hadjárata alatt egyre fenyegetőbb gyűrű alakult ki Döbrököz körül. Ozorát még ez év szeptemberében megostromolta a török. Egyes források 1543-at jelölik meg elfoglalásának, mások viszont 1544-et, vagy 1545-öt. Elképzelhető, hogy a várat már 1543-ban bevették, csak akkor még nem erősítették meg. Tolna teljes területének török uralom alá kerülése 1545-re fejeződött be. Ekkor Döbrököz sem állt már és Werbőczy kiszorult a területről, ezzel a főispán elvesztette legfontosabb bázisát. Werbőczy bravúros haditettei ellenére nem bírt a létszámbeli fölényben levő törökökkel, akiknek jobb utánpótlása volt. Döbrököz 1687-ig török kézen maradt.
A törökök kiűzése után a terület Esterházy Pál tulajdonába került. 1703-ban a török által betelepített rácság nagy pusztulást hagyva maga után eltávozott a területről. Esterházy Pál 1712-ben Cserénfai Istvánt bízta meg az elnéptelenedett falu újbóli betelepítésével.
Döbrököz fejlődésnek indult, a középkori vár elvesztette védelmi szerepét és pusztulásnak indult. A XVIII. század elején még a vár még ép részében pálinkafőző működött, majd magtárnak használták. Az 1820-as években falainak nagy részét az lebontották, tégláit eladták, a döbrököziek beépítették házaikba, melléképületeikbe. Döbrököz utolsó tulajdonosa, Esterházy Pál herceg 1938-ban a településnek adományozta a várromot és annak környékét.


dqbrqkqz (verbQczi-vAr)

a honfoglalAs utAn kirALi bIrtok volt, majd a dArOi CalAdE lett. az elsQ fqldvArat valOSInWleg apor, vaG a velwk rokonsAgban AllO SAk nemzetsEg EpItette, ameLet kEsQbb yyyy. bEla rendelkezEse NomAn EpItettEk At kQvArrA.
a kQvAr lEtezEsEt eG MyyyBYyyyy-ben kelt hivatalos oklevEl bizoNItja. az oklevEl az anjou-kori oklevEltAr y. kqtetEnek BVXXXyyy. oldalAn talAlhatO. tartalma: a somoGvAri konvent oklevEllel igazolja, hoG qzveG dArOi salamonnE Es anna nevW leANa birtokaik eG rESEt, kqztwk eG deseda nevW telepwlEst elzAlogosItott kQSegi yyy. henrik SlavOn bAnnak, aki az wG leboNolItAsAval a dqbrqkqzi vArnaGot andrAs fia mihALt bIzta meg. ezek Serint dqbrqkqz akkor mAr kQSegi yyy. henrik tulajdonAban volt, de arrOl ninC adat, hoG mikor, kitQl Serezte meg. a dqbrqkqzi kQvAr EpItEsEnek ideje ismeretlen, Cak aNNit tudunk, hoG MyyyBYyyyy elQtt tqrtEnt, ami megerQsIti azt a feltevEst, hoG a vArat a tatArjArAs utAn yyyy. bEla rendeletEre EpItettEk a Xyyy. SAzad vEgEn talAn a kQSegiek.
a terwletet kQSegi yyy. henriktQl az MyyyBYyyy-MyyyBXYyyy kqzqtt tolnai Es somoGi fQispAn kQSegi jAnos qrqkqlte. kAroL rObert miutAn MyyyBXYyyyy-ben leverte a lAzongO kQSegieket zalafQnEl, birtokaik eG rESEtQl megfoStotta Qket, IG lett dqbrqkqz vAra is kirALi birtok. kAroL rOberttQl a SalOk nembeli varsaiak Es himfiek, fele-fele arANban, kirALi adomANkEnt kaptAk meg dqbrqkqz vArAt.
gizella kirALnEval Erkezett az orSAgba a laczk nemzetsEg. kerekeGhAzi y. laczk, akinek Yyy fia Swletett, naG karriert futott be kAroL rObert udvarAban. MyyyBXXyyy-ban mAr az orSAg fQurai kqzqtt Serepelt, CalAdja Yyy vArat Es yyBV telepwlEst birtokolt. mAsodik fia, laczkfi y. andrAs birtokolta dqbrqkqzt, aki andreas de debregezth formAban haSnAlta a dqbrqkqzi elQnevet. az utolsO dqbrqkqzt birtoklO laczkfi az MyyyBVXXXXYyyyy-ben elhuNt dqbrqkqzi laczkfi yy. andrAs volt, aki hWtlensEg vAdja miatt elveStette birtokait, IG dqbrqkqz MyyyBVXXXXYyy-ben kirALi birtok lett.
albert kirAL MyyyyBXXXYyyy-ban a hEder nembEli tamAs (vajdafi) henriknek adomANozta. MyyyyBXXXXy-ben y. ulASlO kirAL valOSInWleg fele rESben rozgoNi simonnak Es jAnosnak adta, mert a fele a tamAsiak kezEn maradt. MyyyyBXXXXyyy-ban tamAsi (vajdafi) henrik qrqkqsqdEsi SerzQdEst kqtqtt hEdervAri CalAddal, akik megqrqkqltEk birtokait.
MyyyyBXXXXyyyy-MyyyyBXXXXYyy kqzqtt Es MyyyyBVXYyyy-ban a rozgoNiak magukEnak mondtAk a vArat. MyyyyBXXXXY-ben tiltakoztak az ellen, hoG a vArat Ujlaki miklOs erQSakkal elfoglalta Es az orSAgnaGok rendelkezEseire sem hajlandO azt viSSaadni. MyyyyBXXXXYy-ban a vAr eGik birtokosa a SereCen CalAd lett. a SereCen CalAd utolsO tagja, SereCen jAnos tolnai fQispAn halAla utAn, qzveGe, SekCQi herceg katalin verbQczi istvAnhoz ment felesEgwl, aki IG MYBXXXyy-tQl a vAr birtokosa lett. azOta a vArat verbQczi vArnak emlegetik.
a maGarorSAg nAdorAvA megvAlaStott, Am a vaGonAtOl kEsQbb megfoStott verbQczit a budai vArat MYBXXXXy-ben elfoglalO tqrqkqk a maGarok fQbIrAjAvA neveztEk ki. azonban bEkEtlensEgEvel, veSekedEseivel a SultAn haragjAt vonta a fejEre, ezErt MYBXXXXy-ben budAn, VXXXyyy Eves korAban a "tiSteletEre" rendezett lakomAn, megmErgeztEk.
verbQczi istvAn halAla utAn fia, imre komoL sereget toborzott, meLLel MYBXXXXyy-ben leGQzte kASon bEg CapatAt. tinOdi lantos sebesTEn MYBXXXXyy-ben dqbrqkqzqn Irta meg a kozAri wtkqzet tqrtEnetEt, ahol verbQczi imre GQzelmet aratott kASon bEg seregei fqlqtt. dqbrqkqz ekkor vEgvArkEnt a tqrqk elleni harcok eGik legjelentQsebb dunAntUli kqzpontja volt.
a XYy. SAzadban a vArban YyyyB katona SolgAlt, ami a SomSEdos dombO vArAnAl is jelentQsebb erQdItmENre utal. y. SulejmAn SultAn MYBXXXXyyy-as tqrqk hadjArata alatt eGre feNegetQbb GWrW alakult ki dqbrqkqz kqrwl. ozorAt mEg ez Ev SeptemberEben megostromolta a tqrqk. eGes forrAsok MYBXXXXyyy-at jelqlik meg elfoglalAsAnak, mAsok viSont MYBXXXXyyyy-et, vaG MYBXXXXY-qt. elkEpzelhetQ, hoG a vArat mAr MYBXXXXyyy-ban bevettEk, Cak akkor mEg nem erQsItettEk meg. tolna teljes terwletEnek tqrqk uralom alA kerwlEse MYBXXXXY-re fejezQdqtt be. ekkor dqbrqkqz sem Allt mAr Es verbQczi kiSorult a terwletrQl, ezzel a fQispAn elveStette legfontosabb bAzisAt. verbQczi bravUros haditettei ellenEre nem bIrt a lEtSAmbeli fqlENben levQ tqrqkqkkel, akiknek jobb utAnpOtlAsa volt. dqbrqkqz MYyBVXXXYyy-ig tqrqk kEzen maradt.
a tqrqkqk kiWzEse utAn a terwlet esterhAzi pAl tulajdonAba kerwlt. MYyyByyy-ban a tqrqk Altal betelepItett rAcsAg naG puStulAst haGva maga utAn eltAvozott a terwletrQl. esterhAzi pAl MYyyBXyy-ben CerEnfai istvAnt bIzta meg az elnEptelenedett falu UjbOli betelepItEsEvel.
dqbrqkqz fejlQdEsnek indult, a kqzEpkori vAr elveStette vEdelmi SerepEt Es puStulAsnak indult. a XYyyy. SAzad elejEn mEg a vAr mEg Ep rESEben pAlinkafQzQ mWkqdqtt, majd magtArnak haSnAltAk. az MYyyyBXX-as Evekben falainak naG rESEt az lebontottAk, tEglAit eladtAk, a dqbrqkqziek beEpItettEk hAzaikba, mellEkEpwleteikbe. dqbrqkqz utolsO tulajdonosa, esterhAzi pAl herceg MYyyyyBXXXYyyy-ban a telepwlEsnek adomANozta a vArromot Es annak kqrNEkEt.
; ;