Tiszaalpár

Alpár ősidők óta lakott hely. A bronzkori régészeti leletek, a népvándorlás kori szarmata és avar sírok utalnak a település korai történetére. A nagy népvándorlás időszakát követően, a hosszabb-rövidebb ideig itt élő különféle népcsoportokat, honfoglaló őseink váltották fel.
Anonymus Gesta Hungarorumjának történetírása szerint itt diadalmaskodtak a honfoglaló magyarok Zalán fejedelem bolgár csapatai fölött. I. Géza király 1075-ből származó oklevelében Olper (török eredetű szó, jelentése hős férfi) néven említi a települést. A király adománylevelében a község egy részét halászatával és a tiszai révhajókkal a száva-szentdemeteri görög monostornak és a garam-szentbenedeki apátságnak adta. Alpár déli részét, a váci püspök kapta és évszázadokon át birtokolta.
III. Béla 1193 és 1196 között kelt görög nyelvű oklevelének latin nyelvű kivonatában említik először a falut, de a várról nem esik szó. A vár Anonymus 1200 körül írott Gesta-jában szerepel "castrum Olpar" alakban.
A falu a tatárjárás után elpusztulhatott, mert 1266-ban "föld"-ként (terra Olpar) említi egy oklevél. 1276-ban tűnik fel ismét az újjáépült falu a "Villa Alpar". A falu a XIII. században sem tartozott a várhoz. 1266-ban és 1276-ban önálló birtokként szerepel.
1341-ben az apátság támogatásával a vár területén templom épült, ettől kezdve a török hódoltság idejéig a környék vallási központja lett. Az ország három részre szakadása után Alpár elnéptelenedett, a templomot felgyújtották. A XVI. század végére Alpár is az alföldi végtelen pusztaság része lett.
A XVII. század végén az alpári pusztát kecskeméti bérletként említik. Alpár a XVIII. század elején kezdett újranépesedni. A várdomb mellett 1752 és 1755 között építették fel a falu barokk stílusú római katolikus templomát.
Az 1970-es években a várdombon végzett munkálatok feltárták a bronzkori és a felette levő középkori sáncot. Az alpári földvár a bronzkor közepén Kr. e. 1700 tájékán épült. A Vatya-kultúra népe építette és lakta. A vár természetes védelmét a Tisza és mocsarai, és a magas partba ásott árok biztosította. A kitermelt földből 4 - 5 méter magas sáncot raktak. Erre később fa erődítményt építettek, amit kihegyezett cölöpökkel tettek biztonságosabbá.
A lakatlanná vált bronzkori telepen a római kor idején (I.-V. század) az Alföldön élt szarmaták megjelenéséig emberi életnek nem maradt nyoma. Egy VI. századi sírt és egy VII. század első feléből származó rangos avar családi temetkezőhelyet tártak fel a Várdombon.
A XII. században a várat ölelő sáncot felújították, a várvédő cölöpsort újjáépítették. Építtetője a Csongrád megyében a X. század óta birtokos Bar-Kalan (Calan-Chalan) nemzetség egyik tagja lehetett. A XII. században ez a vártípus már idejét múlta, ezért nincs kizárva, hogy már korábban felépült. A XIII. századig használhatták, mivel a középkor feudális urainak és a hadászat új szempontjainak már semmiképpen nem felelt meg. Védelmi szerepét a tatárjárás idejére elvesztette, évszázadokon keresztül lakóhelyként használták. A XIV.-XV. századból fegyverek és sarkantyúk nem kerültek elő a Várdombon. A megtalált késői cserepek alapján a XV.-XVI. századig lakták a vár területét. A Várdomb a török hódoltságtól már nem szolgált lakóhelyül, a XVI.-XVII. században a Várdomb északkeleti fele elpusztult, leszakadt.


tiSaalpAr

alpAr QsidQk Ota lakott heL. a bronzkori rEgESeti leletek, a nEpvAndorlAs kori Sarmata Es avar sIrok utalnak a telepwlEs korai tqrtEnetEre. a naG nEpvAndorlAs idQSakAt kqvetQen, a hoSSabb-rqvidebb ideig itt ElQ kwlqnfEle nEpCoportokat, honfoglalO Qseink vAltottAk fel.
anonimus gesta hungarorumjAnak tqrtEnetIrAsa Serint itt diadalmaskodtak a honfoglalO maGarok zalAn fejedelem bolgAr Capatai fqlqtt. y. gEza kirAL MVXXY-bQl SArmazO oklevelEben olper (tqrqk eredetW SO, jelentEse hQs fErfi) nEven emlIti a telepwlEst. a kirAL adomANlevelEben a kqzsEg eG rESEt halASatAval Es a tiSai rEvhajOkkal a SAva-Sentdemeteri gqrqg monostornak Es a garam-Sentbenedeki apAtsAgnak adta. alpAr dEli rESEt, a vAci pwspqk kapta Es EvSAzadokon At birtokolta.
yyy. bEla MBVXXXXyyy Es MBVXXXXYy kqzqtt kelt gqrqg NelvW oklevelEnek latin NelvW kivonatAban emlItik elQSqr a falut, de a vArrOl nem esik SO. a vAr anonimus MyyB kqrwl Irott gesta-jAban Serepel "castrum olpar" alakban.
a falu a tatArjArAs utAn elpuStulhatott, mert MyyBVXYy-ban "fqld"-kEnt (terra olpar) emlIti eG oklevEl. MyyBVXXYy-ban tWnik fel ismEt az UjjAEpwlt falu a "villa alpar". a falu a Xyyy. SAzadban sem tartozott a vArhoz. MyyBVXYy-ban Es MyyBVXXYy-ban qnAllO birtokkEnt Serepel.
MyyyBXXXXy-ben az apAtsAg tAmogatAsAval a vAr terwletEn templom Epwlt, ettQl kezdve a tqrqk hOdoltsAg idejEig a kqrNEk vallAsi kqzpontja lett. az orSAg hArom rESre SakadAsa utAn alpAr elnEptelenedett, a templomot felGUjtottAk. a XYy. SAzad vEgEre alpAr is az alfqldi vEgtelen puStasAg rESe lett.
a XYyy. SAzad vEgEn az alpAri puStAt keCkemEti bErletkEnt emlItik. alpAr a XYyyy. SAzad elejEn kezdett UjranEpesedni. a vArdomb mellett MYyyBVyy Es MYyyBVY kqzqtt EpItettEk fel a falu barokk stIlusU rOmai katolikus templomAt.
az MYyyyyBVXX-es Evekben a vArdombon vEgzett munkAlatok feltArtAk a bronzkori Es a felette levQ kqzEpkori sAncot. az alpAri fqldvAr a bronzkor kqzepEn kr. e. MYyyB tAjEkAn Epwlt. a vaTa-kultUra nEpe EpItette Es lakta. a vAr termESetes vEdelmEt a tiSa Es moCarai, Es a magas partba Asott Arok biztosItotta. a kitermelt fqldbQl yyyy - Y mEter magas sAncot raktak. erre kEsQbb fa erQdItmENt EpItettek, amit kiheGezett cqlqpqkkel tettek biztonsAgosabbA.
a lakatlannA vAlt bronzkori telepen a rOmai kor idejEn (y.-Y. SAzad) az alfqldqn Elt SarmatAk megjelenEsEig emberi Eletnek nem maradt Noma. eG Yy. SAzadi sIrt Es eG Yyy. SAzad elsQ felEbQl SArmazO rangos avar CalAdi temetkezQheLet tArtak fel a vArdombon.
a Xyy. SAzadban a vArat qlelQ sAncot felUjItottAk, a vArvEdQ cqlqpsort UjjAEpItettEk. EpIttetQje a CongrAd meGEben a X. SAzad Ota birtokos bar-kalan (calan-chalan) nemzetsEg eGik tagja lehetett. a Xyy. SAzadban ez a vArtIpus mAr idejEt mUlta, ezErt ninC kizArva, hoG mAr korAbban felEpwlt. a Xyyy. SAzadig haSnAlhattAk, mivel a kqzEpkor feudAlis urainak Es a hadASat Uj Sempontjainak mAr semmikEppen nem felelt meg. vEdelmi SerepEt a tatArjArAs idejEre elveStette, EvSAzadokon kereStwl lakOheLkEnt haSnAltAk. a Xyyyy.-XY. SAzadbOl feGverek Es sarkanTUk nem kerwltek elQ a vArdombon. a megtalAlt kEsQi Cerepek alapjAn a XY.-XYy. SAzadig laktAk a vAr terwletEt. a vArdomb a tqrqk hOdoltsAgtOl mAr nem SolgAlt lakOheLwl, a XYy.-XYyy. SAzadban a vArdomb ESakkeleti fele elpuStult, leSakadt.