Vitány

Vitány várának egyre fogyatkozó romja a Tatabánya városától déli irányban emelkedő Vértes hegység belső területén, egy meredek oldalú hegygerincen található. Az erődítményt a XIII. század második felében a Csák nemzetség Trencséni ágának egy tagja építtette. A Csák nemzettség itt rendezte be egyik erődített szállását, amely a következő évszázadokban a környező jobbágyfalvakat összefogó váruradalom központjaként szolgálta mindenkori urait. A Csák nemzetség vértesi ága, Márk és fiai az Árpád-ház kihalása után Károly Róbertet támogatták országegyesítő hadjárataiban, így szembefordultak saját rokonukkal, a trencséni Csák Máté oligarchával. A győztes uralkodó azonban hatalmának megszilárdítása után mégis birtokcserére kényszeríttette Márk fiait, ezzel megakadályozva, hogy a központosított kormányzásra nézve veszélyessé válható újabb jelentős nagybirtok alakulhasson ki az ország szívében. Vitány királyi birtok lett.
A XIV. század közepén I. (Nagy) Lajos király Győr kormányzójának adományozta. A győri királyi ispán az erődítményt honorbirtokként kezelte, vagyis a hivatali időszakának tartamára élvezhette az ide befolyó jövedelmeket. Az állandó pénzhiányban szenvedő Luxemburgi Zsigmond király Vitányt 1410-ben elzálogosította Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak. A XV. század közepén már a dúsgazdag Rozgonyi család kezén volt a kicsiny alapterületű magánvár. Férfiágon való kihalásuk után II. Ulászló király Egerváry László horvát bánnak zálogosította el, de mivel nem kapta vissza a pénzét, később örökbirtokként jutott neki.
1445-ben Újlaky Miklós foglalta el, 1448-tól zálogként bírtokolta. V. László királytól 1453-ban Rozgonyi János, Rajnáld és Oszváth adománya lett, mely adományt Mátyás király 1458-ban 1459-ben és 1460-ban megerősített. Mátyás halála után 1493-ban Csókakő várával együtt Egerváry László horvát bán, majd István zálogbirtoka lett. Egerváry István magtalan halála után, 1512-ben Kanizsai György horvát bán szerezte meg, akitől Kanizsai László országbíró örökölte. A kettős királyság idején Szapolyai János király parancsára 1534-ben, a fehérvári keresztesek konventje Héderváry Istvánt és fiait, Lőrincet s Györgyöt iktatta be "castri Wyttham in Albensi" tulajdonosnak.
A török időkben már nem számították a komolyabb ellenálló képességű végvárak közé, mert nem történt meg az akkori időszak haditechnikájának megfelelő, vagyis ágyúbástyákkal való kiépítése, így nem csoda, hogy a hódító törökök többször is bevették. A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar kézre került, de 1559-ben újra a töröké lett, akiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni, de a következő évben már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát. A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt. Anyagát építési célokra használták fel.
Vitány várában még nem végeztek régészeti feltárásokat és helyreállításokat, de a fennálló falak alapján képet alkothatunk felépítéséről. A hegynyereg keleti oldala felől vezetett az út az északnyugati sarkon kialakított kapuhoz, ahonnan egy keskeny falszoroson keresztül csigavonalban jutottak fel a kettős toronnyal övezett felsővárba. A két torony közötti udvaron még kisebb gazdasági épületek állhattak, ezeknek maradványai észlelhetők. Az egykor pártázatos várfalak és tornyok erősen megrongálódtak a XVI. század végi robbantásnak és az időjárásnak köszönhetően. A vár egyes részletein azonban még jól láthatók a régi építőmesterek munkájának és az emeleteket elválasztó gerendáknak a nyomai.


vitAN

vitAN vArAnak eGre foGatkozO romja a tatabANa vArosAtOl dEli irANban emelkedQ vErtes heGsEg belsQ terwletEn, eG meredek oldalU heGgerincen talAlhatO. az erQdItmENt a Xyyy. SAzad mAsodik felEben a CAk nemzetsEg trenCEni AgAnak eG tagja EpIttette. a CAk nemzettsEg itt rendezte be eGik erQdItett SAllAsAt, ameL a kqvetkezQ EvSAzadokban a kqrNezQ jobbAGfalvakat qSSefogO vAruradalom kqzpontjakEnt SolgAlta mindenkori urait. a CAk nemzetsEg vErtesi Aga, mArk Es fiai az ArpAd-hAz kihalAsa utAn kAroL rObertet tAmogattAk orSAgeGesItQ hadjArataiban, IG Sembefordultak sajAt rokonukkal, a trenCEni CAk mAtE oligarchAval. a GQztes uralkodO azonban hatalmAnak megSilArdItAsa utAn mEgis birtokCerEre kENSerIttette mArk fiait, ezzel megakadALozva, hoG a kqzpontosItott kormANzAsra nEzve veSELessE vAlhatO Ujabb jelentQs naGbirtok alakulhasson ki az orSAg SIvEben. vitAN kirALi birtok lett.
a Xyyyy. SAzad kqzepEn y. (naG) lajos kirAL GQr kormANzOjAnak adomANozta. a GQri kirALi ispAn az erQdItmENt honorbirtokkEnt kezelte, vaGis a hivatali idQSakAnak tartamAra Elvezhette az ide befoLO jqvedelmeket. az AllandO pEnzhiANban SenvedQ lukSemburgi Zigmond kirAL vitANt MyyyyBX-ben elzAlogosItotta hohenzollern friGes brandenburgi QrgrOfnak. a XY. SAzad kqzepEn mAr a dUsgazdag rozgoNi CalAd kezEn volt a kiCiN alapterwletW magAnvAr. fErfiAgon valO kihalAsuk utAn yy. ulASlO kirAL egervAri lASlO horvAt bAnnak zAlogosItotta el, de mivel nem kapta viSSa a pEnzEt, kEsQbb qrqkbirtokkEnt jutott neki.
MyyyyBXXXXY-ben Ujlaki miklOs foglalta el, MyyyyBXXXXYyyy-tOl zAlogkEnt bIrtokolta. Y. lASlO kirALtOl MyyyyBVyyy-ban rozgoNi jAnos, rajnAld Es oSvAth adomANa lett, meL adomANt mATAs kirAL MyyyyBVYyyy-ban MyyyyBVYyyyy-ben Es MyyyyBVX-ban megerQsItett. mATAs halAla utAn MyyyyBVXXXXyyy-ban COkakQ vArAval eGwtt egervAri lASlO horvAt bAn, majd istvAn zAlogbirtoka lett. egervAri istvAn magtalan halAla utAn, MYBXyy-ben kaniZai GqrG horvAt bAn Serezte meg, akitQl kaniZai lASlO orSAgbIrO qrqkqlte. a kettQs kirALsAg idejEn SapoLai jAnos kirAL paranCAra MYBXXXyyyy-ben, a fehErvAri kereStesek konventje hEdervAri istvAnt Es fiait, lQrincet s GqrGqt iktatta be "castri vittham in albensi" tulajdonosnak.
a tqrqk idQkben mAr nem SAmItottAk a komoLabb ellenAllO kEpessEgW vEgvArak kqzE, mert nem tqrtEnt meg az akkori idQSak haditechnikAjAnak megfelelQ, vaGis AGUbAsTAkkal valO kiEpItEse, IG nem Coda, hoG a hOdItO tqrqkqk tqbbSqr is bevettEk. a tqrqk elQSqr MYBXXYyyyy-ben ostromolta, majd MYBXXXXyyy-ban el is foglalta. kEsQbb maGar kEzre kerwlt, de MYBVYyyyy-ben Ujra a tqrqkE lett, akiktQl MYBVXYy-ban sikerwlt uGan viSSafoglalni, de a kqvetkezQ Evben mAr Ujra a tqrqk birtokolta. vEglegesen pAlffi miklOs SabadItotta fel MYBVXXXXYyy-ben, Es a kqvetkezQ Evben felrobbantottAk, megakadALozva ezzel, hoG a tqrqk a vAr falai kqzE befESkelhesse magAt. a XYyyy. SAzadtOl az esterhAzi CalAd tulajdona volt. aNagAt EpItEsi cElokra haSnAltAk fel.
vitAN vArAban mEg nem vEgeztek rEgESeti feltArAsokat Es heLreAllItAsokat, de a fennAllO falak alapjAn kEpet alkothatunk felEpItEsErQl. a heGNereg keleti oldala felQl vezetett az Ut az ESakNugati sarkon kialakItott kapuhoz, ahonnan eG keskeN falSoroson kereStwl Cigavonalban jutottak fel a kettQs toroNNal qvezett felsQvArba. a kEt toroN kqzqtti udvaron mEg kisebb gazdasAgi Epwletek Allhattak, ezeknek maradvANai ESlelhetQk. az eGkor pArtAzatos vArfalak Es torNok erQsen megrongAlOdtak a XYy. SAzad vEgi robbantAsnak Es az idQjArAsnak kqSqnhetQen. a vAr eGes rESletein azonban mEg jOl lAthatOk a rEgi EpItQmesterek munkAjAnak Es az emeleteket elvAlaStO gerendAknak a Nomai.